Mi van akkor, ha az érzés, hogy „lemaradtál”, nem a valóságot tükrözi – hanem a gyerekkori megfelelési programokat, a torz társadalmi elvárásokat és a másokhoz való hasonlítgatás eredményét? Mi van, ha valójában nem vagy lemaradva, csak nem a saját térképedet nézed? Ez a könyv neked szól, ha szoktad úgy érezni, hogy már rég nem itt kellene tartanod életed valamelyik, vagy akár mindegyik területén. Manapság az elégedetlenség kollektív jelenség lett, egy vírus, ami átitatja a világot, és megkeseríti a mindennapjainkat. Kilopja belőle az örömöt, a könnyedséget, és azt, hogy felszabadultan tudjunk élni. Pedig mindannyian erre vágyunk. Ez a könyv a segítségedre lehet abban, hogy még inkább élvezhesd az életed, és megélhesd végre a legcsodálatosabb érzések egyikét, ami nem más, mint a folyamatos önostorozás helyére lépő elégedettség. Nem ad tuti recepteket. Viszont segít megérteni, miért érzed úgy, hogy máshol kellene tartanod – és azt is, hogy ez a gondolat miért nem igaz. Néhány kérdés és felismerés, amivel találkozni fogsz: - Milyen családi mintákat cipelsz, amelyek láthatatlanul formálják az életed? - Hogyan torzítja az önértékelésedet a közösségi média? - Miért olyan nehéz kimondani, hogy „nem vagyok jól”? - Mi van akkor, ha valójában semmiről sem késtél le? Nem mutat irányt, nem mondja meg, hova „kellene” tartanod. De segít megállni, körbenézni, és talán végre magad felé fordulni. És közben, valahol a lapok között, talán elkezded újraértelmezni az iránytűdet.