A felolvasóról
Szegeden születtem, édesanyám egyedül nevelt fel engem és nővérem. Minden segítséget megkaptunk tőle. Bátorított és hagyott álmodni bennünket, és mindig büszkén beszélt rólunk. Báboztam, irodalmi szakkörre jártam, énekeltem, verseltem. Észrevétlen boldogságban nőttem fel. Közgazdasági szakközépiskolába jártam a biztos jövőért, és emellett beiratkoztam egy irodalmat pártoló klubba, és felvételt nyertem az akkor alakult Minerva Színpad társulatába, mely révén a Szegedi Nemzeti Színház is foglalkoztatott bennünket. Szavalóversenyeket nyertem, a díjakból kis kiegészítéssel Moszkva-Leningrád utazásra is futotta, ami sokat jelentett nekem. Kétszer felvételiztem a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, de nem jártam sikerrel.
Ám a közgazdasági végzettséggel nem volt nehéz elhelyezkednem. Férjhez mentem – ez évben lesz a 45. házassági évfordulónk -, és két gyermekünknek bölcsész, illetve jogi diplomája van. Eddig öt unokánk született. Munka mellett főiskolát, újságíró iskolát végeztem és középfokú nyelvvizsgát tettem angolból.
A szegedi Dél-magyarország napilapban jelentek meg írásaim és a Fiatal Művészek dráma pályázatán második lettem.
Négy munkahelyem volt, utóbb majd 25 év önkormányzatnál, ahol szintén pénzügyi területen dolgoztam. Férjemet munkahelye 2007-ben Budapestre irányította. Ekkor a szegedi önkormányzattól áthelyezéssel kerültem a pesterzsébeti önkormányzathoz és onnan mentem nyugdíjba.
(forrás: http://www.mvgyosz.hu/hangomat-adom-interjuk/a-hangomat-adom-beszelgetes-korek-mariaval/)
