„Mi van, ha minden, amit valaha igaznak hittél, csupán illúzió?” Egy kis osztrák faluban, a 16. század végi Eseldorfban három fiú találkozik egy különös idegennel. A neve Sátán – de nem az, akire gondolnál. Ő egy angyali lény, akinek nincsen lelke, és akit a halandó világ csak ritkán láthat. A jelenléte egyszerre lenyűgöző és nyugtalanító: időt hajlít, embereket figyel kívülről, és közben egyre mélyebbre vezeti a fiatalokat az emberi természet, a hit, a szabad akarat és a létezés értelmének kérdéseibe. Mark Twain utolsó, legvitatottabb műve nem gyerekmesének szánt filozófiai parabola. Sötét, szatirikus és mélyen gondolatébresztő. Olyan kérdéseket tesz fel, amelyekre ma, 2025-ben is döbbenten hallgatunk: Létezik-e jó és rossz, vagy csak véletlenszerű cselekedetek halmaza az élet? Van-e sorsunk, vagy csak történnek velünk a dolgok? És ha Isten létezik – vajon törődik-e velünk egyáltalán?