/ Szerzők / Hamvas Béla

Hamvas Béla

Hamvas Béla (Eperjes, 1897. március 23. – Budapest, 1968. november 7.) magyar író, filozófus, esztéta és könyvtáros, Hamvas József evangélikus lelkész, tanár, író és hírlapszerkesztő fia.
Az éberség mellett írói, gondolkodói és emberi létszemléletének meghatározó kulcsfogalmai az univerzális orientáció, transzparens egzisztencia, realizálás, alapállás, imagináció, derű, üdv és hagyomány.
A hagyomány (latin traditio; görög paradosis; szanszkrit páramparya) – e kifejezés általánosan felfogott és közhasználatú értelmétől erősen eltérően – az időtlen metafizikai szellemiség időben való fenntartottságát és továbbadását, áthagyományozását jelenti Hamvas Bélánál. Amikor a hagyományt értelmezi, a szellem időfeletti jelenlétéről ír, vagyis a „hyperboreus” időfeletti, metafizikai (természeten és létezőn túli) hatalmi–uralmi időbeliségbe vetültségéről. Hamvas életműve - azon belül is elsősorban a Scientia Sacra – tradicionális atmoszférát hozott létre, egy szellemi megismerés lelki bázisának a megteremtésével.
Az univerzális orientáció azt a szellemi szabadságot jelenti, amely a teljes emberi tudás irányában nyitott, és készen áll elfogadni minden utat és útmutatást, amely a létezés metafizikai alapjaihoz vezet. Mindez az elvektől, irányultságoktól, rögeszméktől - vagyis mindattól, amit a nyugati kultúrában a szaktudományok, kutatási és érdeklődési irányok, vallások, értelmezési és szelekciós kánonok, politikai irányzatok, részben pedig társadalmi szabályrendszerek is képviselnek - történő tudatos megszabadulást is jelenti.
A transzparens egzisztencia Hamvas sajátos kifejezése arra, amikor az emberi létezés áttetszővé válik, vagyis egyszerűvé, nyitottá és megszólíthatóvá. A transzparens egzisztencia lehet képes rá, hogy sorsával (sorsképletével) szembenézzen, és teljes és normális életet éljen.
(forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Hamvas_B%C3%A9la)

Hangoskönyvek (12 db)