A Gyerekes gondolatok először hat éve jelent meg, úgy éreztem, ideje kibővítenem. A korábbi szöveget érintetlenül hagytam, viszont kommentálom, hogy ennyi idő távlatából mi látszik, hogy milyen eszközöm vált be hosszú távon is, mire vagyok továbbra is eszköztelen, miről gondolok mostanra már mást. Az élet természetesen új életszakaszokat is hozott – a gyerekek nőttek, kamaszodtak, ketten már fölnőttek, és ki is repültek –, így új írásokat is tartalmaz a kötet. Személyes hangomat megőriztem, továbbra sem tanácsokat osztogatok, hanem egyedi és egyben egyetemleges szülői megéléseimet mutatom. Húsz év anyaságom és pszichológusi tudásom esszenciája ez a könyv. Hiszem és tapasztalom, hogy az önismeret a leghasznosabb szülői eszköz. Bár sokszor egyszerűbb a gyerek működésében látni a problémát, mégis megéri magunkba nézni, mert ha belül rendet teszünk, nagyobb rá az esély, hogy gyermekeink is rendben legyenek. „Hát erre a szabadságra lett volna szüksége gyerekként minden leendő szülőnek! Hogy gondolkodhasson, kísérletezhessen, egyszerre lehessen megértő és kritikus saját jó és rossz tapasztalataival szemben. Mert csak akkor tud megértő és kritikus lenni a gyerekeivel szemben is: vagyis veszélytelen szabadságot és belátható szabályokat egyaránt megadni életük indulásához. A Gyerekes gondolatok tankönyv is lehetne, amiből engedélyt nyerhetünk olyan parancsok és tilalmak elvetéséhez, melyeket átgondolás nélkül évtizedek óta kőbe vésett előírásként követtünk – holott csak kudarcot hoztak.” F. Várkonyi Zsuzsa