Mind ugyanazt akarják. A megcsalt, a hűtlen, a gyermekre vágyó, a szerető. Legfőbb vágyuk, hogy megszerezzék az irányítást saját életük felett. Van, akinek felnőttként, hirtelen csúszik ki a talaj a lába alól és van, akitől kisgyerekként vették el a kontrollt. Ők azért jönnek el hozzám, hogy új fejezetet nyithassanak az életük forgatókönyvében, amelyben nem csupán statiszták, hanem főszereplők lehetnek. Az embereket állítólag a szenvedésnyomás kergeti a terápiába. Én viszont úgy látom, szenvedni egyedül is remekül lehet. Ám ahhoz hatalmas bátorság kell, hogy valaki belevágjon az önismereti munkába. A bátorság az, ami megkülönbözteti a magányosan, de rutinosan szenvedőt a változtatni akaró szenvedőtől. A bungee jumping kismiska ahhoz képest, amikor az ember belekezd ebbe. A terápia nem ciki – ezeket a történeteket olvasva egyértelmű lesz, hogy érdemes néha segítséget kérni. De csak annak, aki nem akar tovább hazugságban élni. (Szigeti Ildikó) „Olykor eltűnődöm közeli ismerőseimen, miféle traumákat cipelnek. A megfejtés vágya hajt a terápiákra, hogy megértsük titkainkat és kiderüljön, milyen hatások, sérelmek, elfogadások vagy elutasítások alakítottak bennünket olyanná, amilyennek a terápiákon megismertük magunkat. E kötet pergő lapjairól efféle felismerések bomlanak ki szellemesen.” – Bojár Iván András művészettörténész „Nárcisztikus vagy borderline vagy!” „Hogy vitázhatnék a benned élő kisgyerekkel?” Dobálózunk a fogalmakkal, majd csodákat várunk, ha beesünk egy rendelőbe. Pedig a pszichológus nem sebész, aki eltávolítja belőlünk a „hibás” részt. Segít felismerni, mit kell levetkőznünk, hogy elindulhassunk csupasz lélekkel egy boldogabb élet felé. Ezekből a történetekből kiderül, a szakértelem és a humor támaszunk lehet.” – Karafiáth Orsolya író, szerkesztő „Vannak kulcslyukak, amelyeken mindenki szívesen bekukucskálna. Szigeti Ildikó szobájának ajtaján is van egy. Leskelődnöd sem kell: ez a könyv kitárja az ajtót, és feltérképezi a lélek útjait. Izgalmas szem