Tanácsadóként naponta fordulnak hozzám a szülők azzal a kérdéssel, mennyit mit és hogyan nézhet a gyermekük mesét. Tableten játszhat-e kirakóst vagy azt sem szabad? Gond-e ha evés közben mesét néz? Vagy éppen mit tegyenek, ha csak mesenézés közben tud elaludni vagy ha próbálnak mértéket tartani a mesenézésben, ezért kikapcsolják 20 perc után a mesét, de a gyerek őrült hisztibe kezd? Most akkor függő lett? Le lehet szoktatni? És mi van, ha a kiskamasz iskola után folyton csak a Youtube-on lóg vagy a barátaival játszik online? Ha elkezdi hanyagolni a házi feladatokat, ha folyton csak a cseten lóg a barátaival? Hogyan tartsuk a lépést ezzel a sok változással? Képesek vagyunk rá egyáltalán? Be kell avatkoznunk? Tiltsuk teljesen? Engedjük? És, ha igen, akkor mennyit? Vagy tartsuk szigorúan szemmel a gyerekünket? Esetleg próbáljuk megtanítani őt magát hogyan boldoguljon a veszélyekkel teli virtuális világban, amelyben sokszor mi magunk sem tudunk kiigazodni? Csupa bizonytalanság, csupa égető kérdés, amiben a döntésre nem várhatunk addig, amíg mi magunk biztosak nem leszünk a válaszokban, hiszen a világ elrohan mellettünk, a gyerekünk keze ügyében ott vannak a kütyük, megtalálja a mesét, letölti a játékot, hallja a társaitól mit néznek, mit játszanak, mit nyomogatnak: mi lesz, ha tiltjuk? Lemarad tőlük, nem tud lépést tartani? Mi lesz, ha engedjük és nem tudjuk kontrollálni többé? Ezekre a kérdésekre kapnak választ a szülők ebből a könyvből.