George Orwell zseniális disztópiáját 1948-ban írta meg, de mit sem veszített aktualitásából. Az író által bevezetett fogalmak, mint például a Nagy Testvér, a Gondolatrendőrség, a 101-es szoba, vagy az olyan mondatok, mint: "a szabadság az, ha szabadon kimondható, hogy kettő meg kettő az négy" a mai napig erősen hatnak. Egy olyan világ jelenik meg ebben a műben, ahol a rendszer legfőbb célja az emberek fölötti totális hatalom megszerzése legbelsőbb lényegük megtörésével, elméjük ízekre szedésével és teljes átalakításával. Ehhez minden létező eszközt bevetnek, a beszélt nyelv - és ezáltal a gondolatok - egyre erőteljesebb redukálásától kezdve az állandó megfigyelésen át (a Nagy Testvér mindent lát), az agymosáson, tudatmanipuláción, a legrafináltabb testi- és lelki kínzásokon keresztül a történelemhamisításig, míg végül: "Soha többé nem leszel képes normális emberi érzésekre. Minden meghal benned... Üres leszel. Kipréselünk belőled mindent, aztán megtöltünk önmagunkkal." A magányos lázadó, Winston Smith történetét is magában foglaló, sokkoló és egyben gondolatébresztő kultuszregényt minden érző és gondolkodó embernek fontos megismerni. Még fontosabb ezt követően olvasmányélményét a történelmi ismereteivel és az aktuális jelenével összevetni... Ha elővesszük a nem is túl régi történelmi tapasztalataink emlékeit, és a ma is bőven tenyésző diktatúrákról szerzett tudásunkat, mindjárt kiderül, hogy Orwell jóslata igazából bevált, vagy ennek a folyamata kirajzolódni látszik. A regény egy olyan rendszerről szól, amely kizárólag a hazugságra és a terrorra épül. Az emberek ehhez általánosságban három­féleképpen viszonyulnak: - szenvednek tőle, de tudják, hogy a lázadás eleve lehetetlen, így apatikusak; - szenvednek tőle, szellemileg jobban, mint fizikailag, és fellázadnak, tudva, hogy biztosan belebuknak; - végül vannak olyan ostobák, akik nem szenvednek tőle, így hisznek benne. Az irányítók, a Belső Párt tagjai termé­szetesen egészen más világban élnek. A történet főhőse a halálba induló lázadók csoportjába tartozik. Egyike a sokszáz hivatalnoknak, akik a hivatásszerű történelemhamisítást végzik. Először csak naplót ír, maga sem tudja kinek, mi célból. Fokozatosan egy szerelem erősokszorozó adományával jut el addig, hogy többé nem azt kutatja, mi volt régen, mit hamisított meg a diktatúra, és hogyan működik az egész világra kiterjedő zsarnokság, hanem azt, hogy miért, kinek és mi öröme telik ebben. A bukás elkerülhetetlen, de nem is a testi kínzás bemutatása a legsokkolóbb, hanem az a kegyetlenség, ahogy módszeresen elpusztítják a lélek önállóságát és a személyes érzelmet, s a fogoly nemcsak addig jut el, hogy szabad akaratából belátja a 2+2=5 igazságát, nemcsak szerelmét tagadja meg, de módszeres önneveléssel ráveszi magát arra, hogy őszintén szeresse a Nagy Testvért. A sok utalás és párhuzam nem könnyíti meg az olvasó dolgát; nyomasztó légköre, a vallatások brutalitása el fog rettenteni sokakat... Ebben a kötetben sok mindent be tudunk helyettesíteni a történelem valós alakjaival, eszméivel, intézményeivel, de mégis az írói fantázia a leglenyűgözőbb; 1948-ban, betegen, kiábrándultan Orwell olyan regényvilágot alkotott, amely borzongató realitásával rabul ejti az olvasót akkor is, ha azt mondja: Orwell jóslata, hála Istennek, nem teljesedett be. Nemcsak Érdemes Elolvasni, Hanem El Is Kell Olvasni!! * Az „1984” című eme kiadványt a diktatúra, a diktatúra természetrajza, a hazugságra és a terrorra épülő rendszer, annak visszatetsző és vérlázító működtetése iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk. Bár sok mindent be tudunk helyettesíteni a történelem valós alakjaival, eszméivel, intézményeivel, ebben a regényben mégis az írói fantázia a leglenyűgözőbb; 1948-ban, betegen, kiábrándultan Orwell olyan regényvilágot alkotott, amely borzongató realitásával rabul ejti az olvasót akkor is, ha közben könnyedén talán túlságosan is könnyedén azt mondja: Orwell jóslata, hála Istennek, nem teljesedett be...