Közép-Európában - és különösen Magyarországon – évszázados a vágy az Európához való felzárkózásra, ami voltaképpen egy ezeréves és mégis aktuális történet, amit a társadalomtudományok a legutóbbi évtizedekben a fél-perifériáról a centrumba való átmenetként énekeltek meg a társadalmi élet valamennyi területén. Az Európai Unió manapság már a legfontosabb meghatározó tényező az európai tagországok társadalmi-gazdasági és politikai rendszerének kialakulásában, működtetésében és továbbfejlesztésében, közvetve és közvetlenül egyaránt, ezért vált az Európaizálás szinte mágikus kifejezéssé Európa fejletlenebb felében. Az ezeréves történet során Európa sokat változott, sőt maga az Európai Unió is rohamosan átalakul, így meg kell ismerkednünk mozgalmas-izgalmas, manapság is forrongó történetével. Az EU olyan, mint egy sebes sodrású folyam, maga alakítja a medrét és partvidékét. Az Unió egy mozgásban lévő szervezet, amely az „egyre növekvő integráció” fogalmával azonosítja magát. Az EU mindenkori definíciója ezért egy jövőre irányuló definíció, az uniós mozgócélpont meghatározása. A Unióba belépő országok el kell fogadják az egyre növekvő integráció elvét, azt, hogy nem egy „végleges”, hanem egy átalakuló szervezetbe lépnek be, vagyis eleve el kell fogadniuk az állandó változások sodrását.