A könyv a korai középkortól napjainkig fogja át az Attilával és a hunokkal kapcsolatos történeti tényeket, legendákat és tévképzeteket. Bemutatja, hogyan jelenik meg a hun király a középkori krónikákban, legendákban, hőskölteményekben, majd az újkori történetírók és tudós történészek műveiben, valamint szépírói és képzőművészeti alkotásokban, operákban, filmekben, sőt politikai megnyilvánulásokban. A szerző fényt derít arra, hogy Attila és a hunok ábrázolásában milyen rész jut a történeti valóságnak s milyen a legendáknak. A könyv választ keres arra a kérdésre is, hogy a késői római kor megannyi barbár népe közül miért Attiláé maradt meg mindmáig az erőszak, a pusztítás, az állati vadság legfőbb megtestesítőjének – miközben a germán eposzokban barátságos, nemes, nagylelkű fejedelemként jelenik meg a hun király, Magyarországon pedig a nemzet dicsőséges őseinek sorába emelték.