A Magyarországon jól ismert – és Magyarországot jól ismerő – francia történész, Catherine Horel a franciák Magyarországról alkotott ismereteit, benyomásait tekinti át az 1818 és 1910 közötti időszakban itt járt utazók visszaemlékezéseinek, úti beszámolóinak tükrében. A könyv, amely lényegében a napóleoni háborúk végétől az első világháború előestéjéig tartó hosszú évszázadot fogja át, három nagy fejezetre oszlik. Az első a tájról, a nemzeti karakterről és az itt élő nemzetiségekről szól, a második Budapestre és a millenniumi ünnepségekre koncentrál, míg az utolsó fejezetben az ország politikai viszonyainak francia szempontú megítélését, pontosabban annak változásait mutatja be a reformkortól a forradalom és szabadságharc időszakán át a Monarchia és Franciaország hol közeledő, hol távolodó kapcsolatáig.