A náci Németország titkosrendőrsége Adolf Hitler 1933-as hatalomra jutását követően jött létre, majd számos szervezeti átalakítás után 1939-ben nyerte el végső formáját. A Gestapót a nürnbergi törvényszék háborús bűnösnek nyilvánította és feloszlatta. A szakmai közönségnek szóló történeti kutatásokon kívül a titkos államrendőrségről alkotott képet a II. világháború befejezése óta eltelt több mint fél évszázad során a populáris kultúra alkotásai, filmek, regények határozták meg. Ezekben az ábrázolásokban a Gestapo általában gonosz, vérszomjas, vadállatias, időnként nem túl okos ügynököket alkalmazó, mindent behálózó szervezetként jelenik meg. Frank McDonough könyve a háborút átvészelő Gestapo-akták feldolgozása révén ennél árnyaltabb képet fest a testületről, vezetőiről, alkalmazottairól, besúgóiról és áldozatairól. Számos mítoszt lerombol a Gestapóval kapcsolatban, és tárgyilagosságát végig megőrizve reális képet fest egy olyan szervezet történetéről, amely tevékeny részt vállalt a világtörténelem egyik legelnyomóbb rezsimjének a fenntartásában. A korábban nem publikált aktákat feldolgozó könyv irányadó tanulmány a Gestapóról. Bemutatja a náci rezsimmel szembeszálló hétköznapi és nem hétköznapi emberek lenyűgöző és felkavaró történeteit. Azoknak a megrázó történeteit is elmeséli, akik fennakadtak a Gestapo intrikáinak és a Gestapo-tisztek hidegvérű, hatékony módszereinek a hálóján.