Alaposan és kíméletlenül teregeti ki a hazai politikai elit szennyesét memoárjában Kerék-Bárczy Szabolcs, akinél jobban kevesen ismerik belülről a rendszerváltás utáni magyar pártok és vezetőik ügyes-bajos dolgait. A szerzőnek Antall Józseftől Orbán Viktorig, Dávid Ibolyától Gyurcsány Ferencig, a rendszerváltás utáni közélet szinte valamennyi első és másodvonalbeli szereplőjéről (lásd a több mint ezeregyszáz nevet tartalmazó névjegyzéket) van mondanivalója, az esetek többségében véleménye is. Kerék-Bárczy Antall József kabinetjében kezdte pályáját, huszonévesen volt az első Orbán kormány Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterének kabinetfőnöke. Ezután a külügyminiszter főtanácsadójaként, majd Los Angeles-i főkonzulként tevékenykedett, utóbb az MDF, végül a DK színeiben folytatta politikai karrierjét, melynek feladására lelkiismereti és morális okokból kényszerült. Ötvenedik életévének betöltését nem is ünnepelhetné jobban, mint ennek az egyszerre személyes és közérdekű, élményekkel és megfigyelésekkel zsúfolt visszatekintésnek a közreadásával. Brutálisan őszinte, sokszor önkritikus és mindig emberközeli eseménykrónika született, melynek talán a legfontosabb üzenete: „A politika célja nem lehet a politikusok és kiszolgálóik meggazdagodása”. Ezzel az üzenettel egyetértésben vállalkozott a kiadó a sokszor kényes kérdéseket feszegető emlékiratnak a közreadására. Kerék-Bárczy írása alighanem politikai barátok és ellenfelek körében egyaránt felkavarja majd a kedélyeket, de ez az őszinte memoár a szerző pártokon átívelő karrierjének köszönhetően sehol máshol nem hozzáférhető információkat nyújt eseményekről és azokról a politikusokról, akiknek cselekedetei meghatározó jelentőségűek voltak a rendszerváltás utáni hazai politikai, gazdasági és kulturális életben. Az eredmény egy széles, színes politikai panoptikum, melynek megalkotója nem a médiából tájékozódott, hanem mindennapjait töltötte ebben a közegben, és mint magáról állítja, soha nem gyengült el a hatalom és a pén