A volt kisgazdapárti politikus önéletírása a XX. század érdekes kordokumentuma. Az író 1922-ben született Jászberényben paraszti családban, a szegedi egyetem jogtudományi karán szerzett diplomát, majd 1943-tól ügyvédként dolgozott Jászberényben. A második világháborúban a gyalogságnál szolgált, 1945-ben a Kisgazdapárt szónoka, képviselőjelöltje volt. Kilépett a politikai arénából 1948-ban, „mielőtt becstelen, megalkuvó vagy mártír” lett volna. 1949-től törvényszéki aljegyzőként, majd 1954-től ügyvédként dolgozott. Az 56-os forradalom idején is aktívan kiállt meggyőződése mellett, emiatt letartóztatták, halálra ítélték, majd büntetését életfogytiglanra enyhítették. 1963-ban kapott amnesztiát, s szabadult a börtönből, de csak kertészként dolgozhatott. 1988-ban részt vett a Kisgazdapárt újjászervezésében. Mizsei olvasmányos stílusban tárja elénk élete eseményeit. Megismerhetjük belőle a mindenkor elvhű, igaz embert, aki egyenes derékkal, bátran küzdött Magyarország, s a földművelők jogaiért, még a legnehezebb időkben is.