„Úriemberként gondolkodom, tehát úriember vagyok” – vallották magukról a századfordulón azok az urak, akik „a létező társadalmi rend fenntartásában másoknál nagyobb mértékben érzik magukat érdekelve, és ezért ama rendért adott esetben nagyobb tevékenységre, áldozatokra, esetleg egész egyéniségük latbavetésére, életük kockáztatására is hajlandók”. Ki az úriember? Mik az úriemberi lét feltételei? Melyek az ennek megfelelő anyagi és műveltségi követelmények? Mi határozza meg az úriember presztízsét? Becsületsértés esetén hogyan vesz elégtételt? – Ha egy úriembert becsületében támadtak meg, azt nem lehetett megtorlatlanul hagyni, mert ezzel az illető kizárta magát az úriemberek közösségéből. Ezért párbajt vívtak a politika, a hadsereg, a sajtó, a művészet, a közigazgatás és a gazdatársadalom tagjai egyaránt, „a kaszárnyák lovaglóiskolái és a vívótermek szinte visszhangzanak a pisztolylövésektől és a kardok csattogásától”. Ezzel a letűnt világgal ismerteti meg az olvasót Novák Béla könyve, mely tényekre alapozva, részletesen és olvasmányosan taglalja a párbaj történetét a lovagi tornáktól a párbajmánián át egészen a párbaj alkonyáig.