A Bécsben élő Széll András ebben a könyvében nemcsak édesapjának, az 1956-os Széll Jenőnek állít emléket, hanem annak a kornak is, amelyben ők éltek. Szubjektív emlékezésről van szó a magyar történelemnek egy olyan időszakáról, amelynek eseményei a mai napig hatással vannak mindennapjainkra. A regény: egy kisfiú apja az 1956. októberi izgalmas napok után nem tér haza. Anyja közli a gyerekkel, hogy a papa fontos és titokzatos állást kapott külföldön. Elhiszi, az anyja mondta. A srácok az utcán mást mondanak: börtöntöltelék lett az apád. Az élet megy tovább számára apja nélkül, egyik év a másik után, míg egyszerre hazaérkezik a papa. A könyv egy kisfiú szemén keresztül nézve mutatja be az ötvenes-hatvanas évek világát, bepillantást nyújtva a különböző igazságok és hitek halmazába, végül a magyar börtönvilágba.