Leon Uris fiának, Michael Cady Urisnak évtizedekre volt szüksége, hogy az önmarcangolás állapotát önelfogadássá formálja. Miután az őszinteség mellett döntött, és apját évekkel korábban eltemette, megírta ezt a sokkoló hatású memoárt. Bár az apja iránti szeretet és csodálat áthatja az oldalakat, borzadva merenghetünk el a nagy író önimádó megnyilvánulásain, a tinédzser Mike megpróbáltatásain és apjának második felesége iránt érzett, tragédiába torkolló vonzalmán. És ami mindezt körülveszi: Amerika a hatvanas években, drogokkal, fegyverekkel és életveszélyes helyzetek hosszú sorával. És ha mégsem kell zsebkendő után kapkodnunk, annak az az oka, hogy Michael Cady Uris lendületes történetmesélését irónia, önirónia és humor kíséri. Volt mersze a szerzőnek ahhoz is, hogy feltárja legbensőbb, legféltettebb titkait – amit titkos páncélteremnek hív –, először önmaga előtt, majd előttünk, olvasók előtt. Az ő szavaival: "a páncélterem nem más, mint létezésed sötét oldalának tükörképe (...) Őszintének lenni önmagaddal nagyon nehéz feladat. Nem csak tökéletlenek vagyunk, de életünk során sok kimondani is nehéz dolgot tettünk. Sok bátorság kell az íráshoz, és a legtöbb ember még azelőtt feladja, hogy egyáltalán elkezdené. Megállnak a páncélterem előtt, és azt mondják:,Nem akarok bemenni’ ” Az apa-fiú kapcsolat többnyire bonyolult, de mennyivel árnyaltabb és zűrösebb, ha az apa híres! Leon Uris, akit az Exodus című történelmi regény megírása után hirtelen felkapott a média, és a Paul Newman főszerepével készített film is hozzájárult ahhoz, hogy világhírű íróvá váljék, igyekezett jó apa lenni. A saját bonyolult gyerekkori tapasztalatait kivetítő türelmetlensége és a hírnévvel járó örökös feszültség megnehezítette a dolgát. És Leon Urisnak nemcsak a fiaival volt rendhagyó a kapcsolata, de a három feleségével is. Leon Uris az Exodus és a Topáz megírásával nemcsak a sikert zsebelte be, de kivívta az arab és más nemzetek haragját. Miközben különböző országokban gyűjtötte az anyagot re